Általános leírás A Maros Szoros Natúrpark egyediségét és értékét az itt kialakult természet-ember kapcsolat és az ez alapján történő, évszázados hagyományokra alapuló emberi tevékenységek formái adják. A hagyományos mező- és erdőgazdálkodás évszázadokra visszanyúló folytonossága során kialakult élőhelyek megőrzése és védelme kizárólag e folytonosság további fenntartásával valósítható meg. A Maros Szoros Natúrpark érdekességei közül megemlíthetjük a következőket:
Sárkánygyökér (Calla palustris)
Cirkumboreális faj. Eurázsia és Észak-Amerika hűvösebb régióiban honos, megtalálható lápokban, kis tavak szélein, mocsári erdők nyiladékaiban. Románia hegyvidéki területein, alpin régióiban fordul elő. Élőhelyek fragmentálódása, eltűnése, illetve élőhelyeinek leromlása miatt a sárkánygyökér ritka fajnak számít. Élőhelyeit veszélyeztető tényezők: fás szárú növények általi árnyékolás, mocsarak, lápok lecsapolása, illetve ezek feltöltése stb. Fényes, zöld levelei szív alakúak. Évelő növény, melynek virága, termése áprilistól augusztusig figyelhető meg.
Dunai galóca (Hucho hucho)
A Dunai galóca a lazacfélék vagy pisztrángfélék (Salmonidae) közül a legnagyobbra növő faj. A család tagjainak közös jellemzője, hogy gyors mozgású, áramvonalas testű, jól úszó állatok, hát és farok úszójuk közt egy zsírúszó található. A galóca húsa fehérjében gazdag, nagyon ízletes, ezért régen ritka csemegének számított, de sporthalként is igen nagyra tartották. Mára már Európa szerte védett. Oxigén dús, hideg, gyors folyású vizeket igényel. A Dunában, Tiszában és a Drávában is él, de sajnos ritka. Népies elnevezései: Gadócza, Gadoczi, Galócza, Hukó, Retke.
Fatörzsbarlangok
A vulkáni kitörések megszűnte után lerakódott vulkáni üledékes anyagba (konglomerátumba) növényi részek és fatörzsek ágyazódtak be. A szoros mélyítése a kitörések utáni szakaszban történt, ekkor került felszínre az addig tavi környezetben lévő vulkáni üledékes réteg és a külső erők hatására a forró anyagban el nem égett fatörzsek korhadásnak indultak, a helyükön idővel üregek maradtak. Az üregek lényegében a vulkáni üledékes kőzetbe beágyazódott fatörzsek lenyomatai, innen ered a lenyomatbarlang elnevezés is. A barlangok 40–80 m relatív magasságban vannak, a negyedik és ötödik terasz szintjén, amelyek a Günz-Mindel határán jöttek létre, tehát a Maros-szoros fatörzsbarlangjai is az eljegesedés ezen szakaszában keletkezhettek, fejlődésük a következő szakaszokban folytatódott (Riss-Würm) (Móréh, 1989). A fatörzsbarlangok Gödemesterháza és Ratosnya települések között, kizárólag a szoros jobb oldali lejtőin vannak, a mállásbarlangok megjelennek a bal oldalon is, de érdekes módon a fatörzsbarlangok csak a jobb oldali lejtők szikláiban találhatók meg.